Júliustól hivatalosan is egy új város, sőt országrész lakói lettünk a férjemmel, ezért az elmúlt egy hónapunk főleg a berendezkedéssel és az új rutinok kialakításával telt. Bár évek óta vártam és vágytam arra, hogy végre a saját környezetünket alakíthassam, ez természetesen nagyobb felújítás nélkül is sokkal több idő és energia, mint azt korábban gondoltam… Első felismerés kipipálva. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem haladunk vagy nem élvezem a folyamatot, de épp itt az ideje, hogy emlékeztessem magam azokra a tanulságokra, amiket a korábbi otthonunk fejlesztése során szereztem az utóbbi évek alatt. És amiket szívesen meg is osztok lakáscsinosító sorstársaimmal.
Az első tipp, hogy a türelem inspiráló környezetet terem.
Sajnos nem erősségem a várakozás, ezért ha van egy ötletem, igyekszem megtalálni a végeredményhez vezető leggyorsabb utat. Bár kapkodni, sietni éppúgy nem szeretek, mint tétlenkedni, sokszor utólag eszmélek rá, hogy az eredményre fókuszálva nem éltem át igazán a folyamatot. Nem hagytam, hogy egy kicsit a bizonytalanság vezessen. A végeredmény, például egy szépen berendezett szoba ugyanúgy lelkesít, mint korábban, de már tudom, hogy érdemes időt hagyni a folyamatra, hogy kiforrjanak az ötletek.
A bérelt lakásunk néhány szobáját például közel négy év alatt, lépésenként alakítgattuk, és végső állapotában is tudtam még volna rajta változtatni. Ez viszont egyáltalán nem baj, hiszen így velünk változott, alakult és vált egyre otthonosabbá az évek során. Ezért még ha minden időbeli és anyagi lehetőség rendelkezésre áll, akkor is érdemes türelmesnek maradni. Ha időközben változik a cél – mert miért ne változhatna – vagy korrigálni szeretnénk, mindenre van lehetőség, és tulajdonképpen éppen ez a lényeg. Együtt élni a várakozással, kiszámíthatatlansággal, közben pedig élvezni a jelent, ahogyan lehet. A megérkezés, a kényelem, egy vágyott állapot elérése nagyon jó, de az előtte lévő lépcsőfokok adják az izgalmat és táplálják a kreativitást, ami egy inspiráló környezethez elengedhetetlen.
A következő, amit az idő végül szinte mindig igazol, az a minőség.
A tudatos vásárlás számomra az okos pénzköltést jelenti, nem tisztán a spórolást, amit a korábbi lakásunk alakítása közben is figyelembe vettünk. Vagyis, hogy az adott anyagi lehetőségeinkhez mért legjobb minőségű bútort vagy használati tárgyat választottuk. Ez tartalmazott olcsóbb dolgokat, mint a Billy polcaink az Ikeá-ból, amik ár-érték arányban szerintem nagyon jó bútorok. Illetve drágább tárgyakat, mint a csillárunk a nappaliban, ami a hasonló lámpák közül az egyik legjobb minőségűnek tűnt. Mivel hosszú évekre, sőt évtizedekre választjuk ezeket a tárgyakat, a minőség a kulcs, ami lehetővé teszi, hogy ez meg is valósuljon. Az első, saját bútoraink beszerzése nem véletlenül tartott évekig, hiszen inkább gyűjtöttünk egy megfelelő darabra, ahelyett, hogy több, rossz minőségű dolgot vásároltunk volna, amit mostanra cserélnünk kellene. Ráadásul a költözés miatt eladott bútorainktól sem kellett áron alul megválnunk, mivel a minőségük miatt könnyebben meg tudtuk őrizni az állapotukat, ami fedezte az új beszerzéseinket.
A tömegcikkek világában a személyes dekorációnak hatalmas ereje van.
Visszatérve a Billy polcokra, ami slágertermék, ezért gondolom számos magyar, sőt rengeteg külföldi otthonban is találkozhatunk velük… Mitől lesz egyedi, a miénk, ha mindenki másnak ugyanilyen van? Attól, hogy a saját könyveinket, tárgyainkat, emlékeinket, fotóinkat tároljuk bennük, amit máshol nem találunk meg. És ez persze nem csak ezekre a szekrényekre igaz, hanem az egész otthonunkra. Amilyenné mi formáljuk, azt mások másképpen csinálnák, ebben pedig a személyes dekoráció szerintem kulcsfontosságú. Családi fotók, közös nyaraláson gyűjtött kagylók, a dédszülők ezüst kanalai vagy a kedvenc könyveink, bármennyire klisé, nekem működik, hogy otthonosabbá varázsoljak egy teret. Ha mindezeket bárhol kapható dekorelemekkel egészítem ki, a végeredmény mindenképp egyedi lesz, amit a sajátunknak érzünk majd.
Végül pedig, kicsit magam ellen beszélve azt is fontosnak tartom, hogy mások tanácsait fenntartással kezeljük. Hiszen bármilyen segítő szándék és/vagy tapasztalat vezérelte tanácsokat is kapunk, végül nekünk kell a saját környezetünkben élni a mindennapjainkat, nem annak, aki adta azokat. Én is naphosszat tudnék inspiráló képeket nézegetni, ötletek után kutatni, de tökéletesen lemásolva őket egyik sem tükrözne minket. Az ízlés szubjektív dolog, ahogyan az igényeink vagy egyéb lehetőségek is különbözhetnek. Ezért a legfontosabb tipp, amit mindig követni fogok az otthonunk alakítása, fejlesztése közben, hogy a közvetlen környezetünk olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk.
Jöhet az inspiráció, a pozitív, negatív példák és tapasztalatok, de a cél változatlan: egy szerethető hely, ahol szívesen vagyunk.
