EGY ÚJ FEJEZET

Városi lány vagyok. Budapesten születtem és itt is nőttem fel, a legjobb emlékeim mégsem ehhez a városhoz kötnek. Volt olyan szakasza az életemnek, amikor tudtam értékelni, amit ez az egyébként pezsgő és a maga nemében lenyűgöző hely adott, és volt, amikor elvágytam innen. Utóbbi érzés szép lassan beitta magát a mindennapjainkba az elmúlt évek során, így elkezdtük keresni a helyünket a férjemmel a városon kívül. 

Egy tősgyökeres budapestinek a városon kívül sok esetben az agglomerációt jelenti, amikor még közel vagyunk az ismert helyekhez, a nyüzsgéshez, viszont egy kis utazással minden nap hazatérhetünk egy nyugodtabb környezetbe. Mindkét “világból” kapunk egy kicsit, az ára pedig az utazás. Számunkra azonban hamar világossá vált, hogy nem így képzeljük el a közös életünket. 

Mindig csodáltam azokat, akik könnyen alkalmazkodnak. Akik otthon tudják magukat érezni az ország és a világ különböző pontjain, és kíváncsiságból, unalomból, amikor a belső motivációjuk úgy diktálja, továbbállnak. Én alapvetően nem ilyen vagyok, de bőven itt volt az ideje jobban figyelni erre a motivációra. Végül az elmúlt évek során kitisztult a kép, és elkezdtük keresni a módját, hogyan kóstoljunk bele egy másfajta életbe. Ez úgy hangzik, mintha a világ másik felére terveznénk költözni, amivel persze néha eljátszik a képzeletünk, tét nélkül, de sokkal inkább az apró szokásokra, a napi rutin elemeire gondolok. Ha ezeken egy picit fordítunk azzal, hogy egy még otthonos, pontosabban számunkra azzá tehető, a családjainktól és barátainktól nem túl távoli, de a megszokottól eltérő környezetbe helyezzük magunkat, azzal máris változtattunk az életünkön. Erre a változásra pedig mindkettőnknek, de különösen nekem hatalmas szükségem van egy ideje.

Szinte az utolsó pillanatig vártam ezzel a poszttal, amikor néhány bútoron kívül majdnem mindenünk becsomagolva várja a költözést. Úgyhogy ideje megosztanom, hogy több év vágyakozás és tervezgetés után végre lehetőségünk nyílt továbblépni, és elkezdeni életünk egy új fejezetét, méghozzá a Balatonnál. Nem pont ott vagy úgy, ahogyan ideálisan szerettük volna, de van egyáltalán ideális, megfelelő alkalom vagy körülmények? Én egyre kevésbé hiszek bennük. Abban viszont igen, hogy nem véletlenül vágyunk valamire, ezért érdemes követnünk ezt a “hívást”. 

A könnyen alkalmazkodó embereken túl azokat is csodálom, akik olyan helyen élnek, ahová más nyaralni jár. Úgyhogy alig várom, várjuk, hogy megtapasztaljuk, milyen ez a fajta élet, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A nyüzsgő nyár és a szokatlanul csendes tél kontrasztja, közelebb a természethez, és vélhetően közelebb önmagunkhoz. 

Viszlát Budapest, hello Balaton!